[Későbbi] [862-843] [842-823] [822-803] [802-783] [782-763] [762-743] [742-723] [722-703] [702-683] [682-663] [662-643] [642-623] [622-603] [602-583] [582-563] [562-543] [542-523] [522-503] [502-483] [482-463] [462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
És ilyen gyakran fordul elő veled? - néz rá és kicsit ő is elszomorodik. |
őőőő... hát szerintem- benéz a pokróc alá- igen mert ahogy kinéz az nem jó látvány. Van egy jó ötletem meséljük el magunkról mindent én kezdem
-mint már tudod itt születtem. apám 11 éves koromban ledobott egy 20 méter mély szakadékba hogy tesztelje álloképességemet és erőlétemet . amikor kimásztam anyám várt rám és azt mondta hogy elköltözünk vizesés mögött rejtőző faluba. Miden jól ment de 5 év múlva apám ránk úszított egy lényt ami megölte az anyámat- könycseppek gurulnak le az arcán- én hívtam segítséget de túl későn érkeztek oda. 19 éves koromig ott maradtam és edzedtem hogy legyőzzem az apám. És mostt itt vagyok
Probálja zokogását visszafolytani. Többé kevéssbé sikerrül is neki |
-Akkor én leszek az első-mondta kedvesen,majd keresett egy két ködszert,ami még megmaradt:-Most szépen lecserélem a kötésedet a mellkasodon,mert ott nem akartam,mert féltem hogy felkeltelek.Megengeded,hogy ott bekötözzem,vagy maradjon úgy?-kérdezte,amíg pakolászott a gyógyszerek és elsősegély dolgok között. |
- Megértettem-mosolyog a lányra- tudod velem még senki se volt ennyire kedves.
Visszafeküdt és azon gondolgodott hogy milyen erős lessz este a lény |
Az Uchiha észrevette,hogy barátja felkelt,így odafigyelvén végighallgatta kérdéseit:
-Akkor most mondom sorrendbe a válaszokat-mosolygott-Itt vagy abban a kunyhóféleségben,ahol voltunk,és összeestél félúton.Igen,én is ittvagyok,és a vért lemostam,és leápoltam a sebeidet.Kábé egy két órája voltál kómába-fejezte be mondatát,és felállt,majd folytatta-És te most szépen ittmaradsz,és pihensz.Oké?-kérdezte,de nem parancsolóan,hanem inkább csak azt akarta,hogy Jin ne terhelje meg annyira a lábait,mert úgy nem gyógyul. |
Mikor Jin magához tért halkan így szólt:
Hol vagyok? Mi történt velem?
És ekkor látja hogy otthon van
-Reika te is itt vagy ? Ha igen mond meg hova tűnt az a sok vér? És mióta voltam komában?
- Lehet hogy sokat kérdeztem egyszerre de remélem hogy válaszolni fog- gondolta Jin |
Reika szemei tágra nyíltak,amikor látta,hogy a fiú teljesen elterült a földön,mint egy béka a melegben:
-Nyugi Jin,nem hagylak itt-mondta,majd próbálta a hátára venni a férfit,egy kicsit vörösen,de gyorsabb tempóba váltva egy idő után odaért,ahonnan érkeztek.:
-Uhh azthiszem úgyanúgy kiterülök,mint Jin,annyira fárasztó volt utast hordani-lihegte,majd körülnéhett:
-Az ott mi?-nézett szét,mintha valami nagy rossz paplant látott volna:
-Ennyire ügyelnek a tisztaságra és a környezetre?Nembaj most az egyszer jól jött-mondta,majd értesétált a kis ,,takaróért'',szerencsére nem volt kicsi,így elfelezte,és az egyiket Jin alá terítette,a másikat még félrerakta:
-Ne mocorogj-kérte Reika,majd megfogta a fiú lábát,mely eléggé ramaty állapotban volt:
-Na ezt most szépen leápoljuk-majd levette a régi kötést,és már sínt is rakott bele,hogy gyorsabban épüljön a fiú lába.Majd még leápolta a maradék sérülést,és betakarta a fiút-Pihenj szükséged van rá...-majd leült,és szemei a környéket vizslatták,nehogy megint viszajöjjön a szörny,vagy esetleges váratlan személyek. |
Miközben Jin háza felé mentek félútón Így szólt:
- Reika...álljunk...meg...pihenni...én...már...nem...bírom...tovább.
és elterült a földön |
Amikor haladtak a kórház felé,kérdezte Jin,hogy itt lakik e:
-Hát.Igen.Egy...szállóban!-mondta,majd folytatta:
-Ha nem bírod ki,majd elviszlek a hátamon oké?-kérdezte,majd észrevette,hogy már majdnem a kórháznál járnak.
-Várj itt,gyors leszek!-aztán beszaladt,és egy 5 perc múlva már kinnt is termett:
-Huh huhh-lihegte,mert nagyon gyorsan futott-Van egy két sín,és kötést is kaptam.Szóval megfogsz gyógyulni-mosolyodott el-És indulhatunk is haza |
-Oké benne vagyok- válaszol Jin
Lassan haladnak a kórház felé. Jin éppen csak tud menni.
-Remélem kibírom hazáig- Mondja egy kicsit halkan- mert ha nem én esküszöm hogy kihalok. Egyébként te is itt laksz? |
*lassan a falnak dől és megcsókolja a fiút és magához szorítja* |
*A fiú elmosolyodott.* Miért nem tudtad ezt előbb mondani?* Mondta kicsit kötekvően majd megcsókolta.* |
*mikor bementek teljesen sötét volt* Genki szeretlek...*ölelte át* |
*A fiú a lányra nézett és közben a Kazanboushit hatástalanitotta.* Jól van. De csak kis időre mert ha túl közel jönnek nem vesszük észre.* mondta és átölelte a lányt és a homlokát neki támasztotta a lány homlokának.* |
Kérlek gyere be velem...*érintette meg a vállát és bújt hozzá* |
*A fiú egy pillanatra hátra nézett arca komoly volt és most először a lány igazán közelről látta a fiú szemeit Kazanboushi formában. A közepén a szembogár olyan volt mint egy kigyónak amiből piros és sárga csóvák rebekte szét a szemében. * Menny vissza nem biztonságos, a közelben vannak.* majd vissza fordúlt és az erdőt nézte meredten csak feje és szeme mozgott néha hirtelen mint egy sólyom mikor vadászik.* |
*mikor felkel akkor körülnézz egyik egy szem szőlőt és kimegy a fiúhoz* Hmm...Genki...mi törént???? *lépett felé kicsit még szédült* |
*Genki kiveszi a nyilat a lány hátából majd biztonságos helyre viszi ahol nem találnak rá. Betakarta és élelmet és vizet hagyott mellette hogy mikor fel kel ki legyen szolgálva. Majd fel állt és a Kazanboushivel nézte a vidéket.* |
*Megsiitja az arcát és utána nagyra nyilik a szeme és elájul a karjaiba, a lány derekán egy altató nyíl volt és eltűnt a személy a közelükből* |
*A fiú a lány szemébe nézett úgy válaszolt.* Ha tényleg elmész akkor mindketten bántuk volna életünk végéig ha nem teszük meg.* komoly arcot vágot, mint aki már elfogadta, hogy a lányt nem látja többet.* |
[Későbbi] [862-843] [842-823] [822-803] [802-783] [782-763] [762-743] [742-723] [722-703] [702-683] [682-663] [662-643] [642-623] [622-603] [602-583] [582-563] [562-543] [542-523] [522-503] [502-483] [482-463] [462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
