[Későbbi] [862-843] [842-823] [822-803] [802-783] [782-763] [762-743] [742-723] [722-703] [702-683] [682-663] [662-643] [642-623] [622-603] [602-583] [582-563] [562-543] [542-523] [522-503] [502-483] [482-463] [462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
De én ragaszkodom, hogy az ágyon aludj... Mert..mert lehet, hogy megint fájni foga lábad. Ugye nem akarod hogy fájjon? - néz rá kisfiúsan, a hangja is olyan. - De addig maradhatsz nálam ameddig csak akarsz... - mosolyog. |
*Előkap egy könyvet és olvasgatja* |
- Ugyan már nekem tökéletes a kanapé! Az eredeti tervem az volt, hogy a parban alszok egy padon -
*mondja nevetve és mosolyogva nézi a fiút* |
*Visszatér a faluba és a téren sétálgat köpenyben és csúkjában és egy árnyékos helyrement és leült egy padra* |
Maradhatsz az ágyon is.... nyugodtan... - néz a lányra,de kissé megakad magában, mikor a lány közelebb hajol. Még a szája is nyitva marad kicsit, de aztán észbe kap és mosolyog. |
*Mosolyogva elveszi a vizet és megissza*
- Köszi... -
*mondja és kicsit közelebb hajol a fiúhoz*
- Akkor alhatnék a kanpén? - *néz a kanapé felé*
|
Amint a lány megemlitia tovább maradást, sokkal vidámabb lesz. Már unta az egyedüllétet. - Persze! Nyugodtan maradj, ameddig akarsz! - ugrik fel. - Szóval egy pohár víz? Oké, hozom! - rohan a konyhába és pár másodpercen belül jégkockás vizet hozott. - Tessék. - nyújtotta oda neki és leült mellé. |
- Igen a lában már teljesen jól van -
*Boldogan mosolyog és megmozgatja a lábát*
- Öö igen...kaphatnék egy pohár vizet? -
*kérdezi és kinéz az ablakon*
- Jaj már ilyen késő van?! - *kérdezi, mert látja, hogy kint már sötét van*
- Nem lenne baj, ha maradnék még egy kicsit?...Mert...nem igazán tudok hova menni.... - *kérdezi és a fiút nézi* |
Köszönöm... - mosolyodot el picit és a földre nézett. - Remélem használt a krém... Bár örülnék ha még maradnál, mert nem sok emberrel lehet ilyenjól elbeszélgetni. Kérsz valamit italt ennit?- pillant rá mert fogalma sincs hogy kell egy endéggel foglalkozni. |
- Ugyan már nem mond ezt! Én nagyon évezem a társaságod -
*Mondja neki mosolyogva*
- Szerintem nagyon kedves és figyelmes vagy.....
|
Én sem. Nem akarok csapatban lenni. Folytonmások nyakán lógni... Amúgy sem vagyok egy jó társaság, és hát... - elhallgat. - Szóval nem. |
*Visszaérkezik és elmegy az erdőbe a rejtekhelyhez, aztán bemegy a titkos ajtón*
- Megjöttem Mester! Elvégeztem a küldetést -
*kiabálja büszkén mosolyogva és előveszi a tekercseket* |
*Lehajtja a fejét*
- Tudod...még kiskoromban elhagytam a falum...és az erdőben éltem..meg vánoroltam...úgyhogy nem voltam még küldetésen... -
*felnéz és rámosolyog*
- És te? - |
Szívesen... - nézett rá. - És voltál már az akadémián valamilyen küldetésen? - ül le mellé. |
Ez rosszul kezdődik... - jegyzi meg halkan egy fa mellett állva és látva a történteket. Majd az utcán folytatja sétáját. - Azaz idióta...azt hiszi,így mindenkinek jó lesz... - morogja ökölbe szorított kézzel. |
Reika éppen a csodálatos horizontba mélyedett el,amikor egy hang szakította meg nézelődését,mely a nevét kérdezte:
-Reika Uchiha vagyok-ugrott le a fáról,és leporolta magát.Éjfekete szemei élénken csillogtak,és haját megfújta az enyhe szellő:
~Ki lehet ez?~gondolkozott.A neve nem ismerős.
-Amúgy szép neved van-mondta-és honnan jöttél?-kérdezősködött,de belül ezen az egy kérdésen kívül ezer kavargott benne. |
sétálgat az erdőben és találkozik egy lánnyal
- Szia mi a neved? Az enyém Jin Kazama- szól hozzá kedvesen- remélem nem zavarok. Mosolyog rá |
A lány látta,hogy Yuko egyáltalán nem is figyel rá.Úgy gondolta,hogy jobb ha lelép:
-Na én megyek,mert még van egy kis dolgom-hazudott,és majd elindult a parkból kivezető kis köves uton.Lassan ballagott,azt se tudta,merre viszi a lába:
~Olyan kár...Senki se figyel rám...Csak úgy otthagynak,köszönés nélkül.Vagy az illem nélküliség,vagy az,hogy nem vagyok senkinek se szimpatikus?~tűnődött,míg észhezkapott,és az erdő előtt volt:
-Én minek is jöttem ide?-kérdezte-De ha már ittvagyok,le is ülhetek.-majd felpattant egy fa hegyébe,és onnan kémlelte a meseszép tájat |
- Na jól van én ezt feladom.-gondolja - nem tom Ookami és a barátja merre lehetnek de az biztos hogy mást kell keresnem.
Így hát elindul az erdőbe hátha találkozik valakivel. |
*Eltűnik majd megjelenik és a hajnal vadász faluba van ahol nevelkedett* |
[Későbbi] [862-843] [842-823] [822-803] [802-783] [782-763] [762-743] [742-723] [722-703] [702-683] [682-663] [662-643] [642-623] [622-603] [602-583] [582-563] [562-543] [542-523] [522-503] [502-483] [482-463] [462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
