[53-34] [33-14] [13-1]
~hmmm..ismerős név de nem akarok elhamarkodni semmit...egyelőre úgy tűnik nem akar semmi rosszat de azért figyelek~ *újfent elmosolyodik, még a szmét is lecsukja egy pillanatra* -örvendek, én hatake Kakashi vagyok a levelek közt rejzőző faluból. talán hallottál már rólam...*vakarja a tarkóját*
|
*Leugrik elé és komoly tekintettel nézz a szemébe* Ruka Uzumuchia! *Majd szem rebbenés nélkül áll előtte* ~Remélem nem tudja ki vagyok! Mert akkor dobok egy hátast!~
|
-zavar, hogy faggatlak ugye? *néz fel rá és elmosolydik*-tőlem nem kell tartanod...hacsak nem akarsz nekem ártani...amúgy meg ha már beszélgetünk, csak szólitanom kell téged valahogy, nem hivhatlak csak lánynak...
|
Miért érdekli??? *Mosolyog rá* Hajnalvadász faluból jöttem! ~Miért ennyire kíváncsi ez a férfi?~ *Mondta magában miközben felhúzta az egyik szemöldökét*
|
*zsebre dugja a kezeit*-erre már rájöttem...rengeteg chaskrad van, jóval több, mint egy hasonló korú ifjú shinobinak...honnan jöttél és hogy hívnak?
|
Csapat??? Hmmm....nem....*Nyitotta ki a gyönyörű szemeit a férfira* Tudja én nem vagyok egy egyszerű ninja...*Tűnt el és egy fán jelent meg*
|
*felegyenesedik és mosolyogva (bár a maszk miatt ez nem annyira látszik ) és abszolút nem ellenséges szándékkal közelebb lép hozzá*-öhh...nem, csak leültem pihenni és meghallottam a hangokat erről. gondoltam megnézem ki az...hol vannak a csapattársaid? feltételezem, hogy nem vagy egyedül...vagy mégis? *nézi a lányt vidáman*
|
*Abba hagyja és elmosolyodik és csukott szemmel van* Segíthetek???? *Fordult oda a férfihoz ahol volt*
|
Kakashi:
*éppen egy magányosan végrehajtott küldetésből érkezik és úgy dönt kis kerülőt téve meglátogatja egy régi barátját a sziklák földjén. útközben megáll pihenni és éppen belekezdene kedvenc felnőtteknek szóló olvasmányának következő fejezetébe, mikor mozgást hall és idegen chakrát érez nem messze. elteszi a könyvet és hangtalanul közelebb lopózik. egy fiatal kunoichit pillant meg aki éppen keményen edz egymagában*
|
*Megjelenik és a harci képességét fejleszti* |
*Leül, nekidől egy sziklának, felhajtott fejjel nézi az eget és kicsit hunyorog a napfénytől.*
~ Vajon lesznek valaha normális érzéseim? ~ |
*Ül, és nézi az eseményeket. Egy idő után megunja, és ásítozva elsétál a Sziklák földjére* |
*Megjelenik egy erdőben és leül egy sziklára és meditál..* |
[53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
