Késő délután volt és már alkonyodni is kezdett. Az erdőt aranyszínű fény borította be. Deidara egy magas tölgyfa egyik hosszú, vastag ágán üldögélt és rajzolgatott. Hirtelen felpillantott a „művéből” és hátrafordult. Egy percig csendben figyelte a fákat, aztán visszafordult, majd elmosolyodott. A faág végén Sasori állt igazi alakjában, báb nélkül.

- De jó! Éppen te kellesz nekem Sasori – mester. Hmm – mondta Deidara mosolyogva. Sasori kissé értetlenül nézett rá. Deidara felnevetett.
 - Jaj ne gondolj semmi „rosszra”! Csak éppen téged rajzollak és nem tudtam jól lerajzolni az arcod. Hmm. Segíts lécci – kérlelte őt aranyos arccal. Sasori sóhajtott, majd közelebb ment a fiúhoz és leguggolt hozzá.
 - Köszi. Hmm – mondta Deidara és az egyik kezével megfogta Sasori arcát és közelebb húzta magához. Sasori meglepődött és kicsit elvörösödött. Deidara közben buzgón rajzolgatott. Sasori érezte, hogy egyre vörösebb lesz. Próbált másfelé nézni, de valahogy vonzotta a fiú tiszta, világoskék szeme. Deidara felpillantott a rajzából és egy darabig Sasori szemébe nézett és elmosolyodott.
 - Sasori – mester neked olyan szép szemed van! Hmm… – mondta és a másik kezével is megfogta Sasori arcát és közelebb hajolt hozzá.
…és szád. Csak nehéz megrajzolni. Hmm – mondta Deidara és közben Sasori száját tanulmányozta. Sasori levegő után kapkodott és a szíve , majd kiugrott a helyéről. Megpróbált hátrább hajolni, de a lába megcsúszott és Deidarát is magával rántva leesett a fáról. Mikor földet ért Deidarán landolt és a szájuk egy pillanatra összeért. Sasori gyorsan felugrott és a zavartól lángoló arccal nézett a még mindig a földön fekvő Deidarára.
 - Öh…n-ne haragudj! Csak m-megcsúztam és… - hadarta kalapáló szívvel, iszonyatos zavarban Sasori. Deidara felállt és leporolta a ruháját, aztán Sasorira mosolygott.
 - Semmi gond Sasori – mester. Bár nekem elég lett volna, ha megnézhetem a szád – mondta nevetve, majd kicsit közelebb ment Sasorihoz és belenézett a szemébe.
  - Ööö…azt hiszem…nekem m-most mennem kell…dadogta Sasori és gyorsan elkapta a pillantását a fiú arcáról, majd sarkon fordult és egy ugrással eltűnt a fák között. Lehunyt szemmel ugrált át a fákon és nem tudta kiverni a fejéből a pillanatot, mikor Deidarával véletlenül összeért a szájuk.
     Deidara ott állt a fa mellett és bámult a helyet, ahol Sasori eltűnt, aztán lehunyta a szemét és visszagondolt arra, mikor Sasori ajka az övéhez ért. Elmosolyodott, majd visszamászott a fára és folytatta a rajzát, hiszen már egészen pontosan tudta, hogy milyen Sasori szája…


The End ?