Nemsok�ra megl�ttam az iskol�t. Megint rohanni kezdtem �s mikor �tl�ptem a k�sz�b�t bev�gtam magam m�g�tt az ajt�t �s a h�tammal nekid�ltem. El�rasztott a megk�nnyebb�l�s. V�gre biztons�gban �reztem magam. Tulajdonk�ppen bele se gondoltam, hogy ide b�rki is ut�nam j�hetne. Lementem a szekr�nyemhez, de a l�bam m�g mindig remegett. Megpr�b�ltam kinyitni a szekr�nyem, ami term�szetesen nem siker�lt. N�ha �gy �reztem, hogy a lakatom gy�l�l engem. Mindig a legrosszabb perben ragad be �s ilyenkor term�szetesen nem lehet r�venni, hogy kinyissam. �ppen megpr�b�ltam lefesz�teni a z�rt, amikor valaki hirtelen megfogta a v�llam. A v�r megfagyott az eremben �s felsik�tottam �s megp�rd�ltem a kezeimet v�dekez�k�pp magam el� tartva. El�ttem a legjobb �s egyben az egyetlen bar�tom, illetve bar�tn�m Yoru �llt. Hossz� h�tk�z�pig �r� gesztenyebarna haja kiengedve l�gott �s k�zben �rtetlen arckifejez�ssel fix�rozott engem.
 - �h…szia ...Hane.. – motyogta. – Neked meg mi bajod? �gy n�zel ki, mintha k�s�rtetet l�tt�l volna – mondta �s kuncogott. Megk�nnyebb�lten fell�legeztem.
 - �…szia…csak azt hittem , hogy – kezdtem, de gyorsan el is hallgattam. R�n�ztem �s fogalmam sem volt, hogy mit mondjak neki. N�ztem egy darabig, de azt�n meggondoltam magam �s megr�ztam a fejem. – Mindegy….nem �rdekes – mondtam �s igyekeztem elmosolyodni. H�t nem igaz�n ment. Yoru m�g mindig az arcomat vizsg�lgatta egyre n�vekv� aggodalommal.
 - �s mi az ott az arcodon? – k�rdezte �s let�r�lte a v�rcseppet az arcomr�l.
 - A franc…err�l teljesen megfeledkeztem… - gondoltam �s az agyam l�zasan zakatolt, hogy mit is mondjak erre.
 - �hm…csak j�ttem az erd�ben…�s elestem… ennyi.. – motyogtam zavartan. Tov�bbra is engem figyelt �s l�tszott rajta, hogy nem veszi be.
 - Aha…persze �s ett�l borult�l ki ennyire… - motyogta hitetlen arccal. – Na j� mindegy. Ink�bb gyere, mert elk�s�nk!
 - N-nem ny�lik a lakatom – motyogtam sz�gyenkezve.
 - M�r megint?! – k�rdezte unottan, majd odany�lt �s egy teker�ssel kinyitotta.
 - Esk�sz�m nem �rtem neked mi�rt ny�lik ki – mondtam, k�zben betettem a kab�tom, majd elindultunk a 23-as terem fel� irodalom �r�ra. Mikor be�rt�nk a terem m�r szinte tele volt.
 - J� n�zz�tek a kir�lyl�ny meg�rkezetett… - kiab�lta az oszt�ly egyik tusk�ja. Volt p�r.
 - Mondd csak kis szivem k�lcs�nadod a pulcsid? – k�rdezte t�lem neg�des hangon Yuminea, majd egy�tt vihogott p�r k�r�l�tte �l� l�nnyal. Elengedtem a f�lem mellett �s a padomhoz s�t�ltam. Yoru ek�zben le�lt az � padj�hoz �s l�ttam, hogy Yumine�t m�regeti gyilkos szemekkel. R�mosolyogtam �s odas�gtam neki:
 - Semmi gond…nem sz�m�t…m�r megszoktam… - mondtam neki �s le�ltem. Kin�ztem az ablakon. Esni kezdett az es�. A sz�vem m�r nem vert olyan hevesen �s az eg�sz �gy olyan lehetetlennek �s t�volinak t�nt. Szinte fel se t�nt, hogy becsengettek �s bej�tt a tan�r �s elkezdte az �r�t. Nem figyeltem csak n�ztem, ahogy az es�cseppek kopogtak a k�v�n. Azt�n ak�r akartam, ak�r nem hallottam mint mond.
 - Gyerekek ma �j di�kunk �rkezik. K�sz�nts�tek �t nagy szeretettel. – mondta a tan�rn� sz�les mosollyal az arc�n.
 - Remek. M�g egy tusk� sr�c vagy m�g egy h�lye liba… - gondoltam komoran, majd az ajt� fel� n�ztem.
 - Gyere be! – ki�ltotta a tan�rn� az ajt� fel� �s az ajt� kiny�lt. A sz�vem kihagyott egy �temet.
Csak b�multam �s k�ptelen voltam megmoccanni. A testemet �tj�rta a retteg�s. A terembe egy magas v�kony v�r�s fi� l�pett be gy�ny�r� smaragd z�ld szemekkel. Azonnal felismertem.
 - � �lte meg azt a fi�t…�s � l�tott meg engem biztosan �rtem j�tt – gondoltam k�ts�gbeesetten �s igyekeztem elb�jni a pad al�.
 - Nos �lj le k�rlek mondjuk ..Hane mell� – mondta �s r�m mosolygott. Azt hittem, hogy menten lefordulok a sz�kr�l. �reztem hogy els�padok a kezem pedig iszony�an remegett. Az �j fi� mosolyogva a padomhoz s�t�lt �s le�l, majd r�m n�zett. M�g mindig nem b�rtam megmoccanni.
 - Szia. A nevem Nise �s a ti�d? – k�rdezte mosolyogva. Akaratlanul is r�pillantottam. M�g nem volt alkalmam, hogy igaz�n tanulm�nyozzam. V�gign�ztem rajta. Igen biztosan � volt az. Azonnal felismertem.
 - �hm…H-hane – suttogtam �s biztos voltam benne, hogy m�g mindig remegek. M�g mindig mosolygott �s l�tszott, hogy remek�l sz�rakozik rajtam.
 - Nagyon sz�p neved van – mondta �s k�zben egyik k�ny�k�re t�maszkodva a tan�rral nem is t�r�dve engem n�zett.
 - K-k�sz�n�m – motyogtam �s a tan�r fel� fordultam abban rem�nykedve, hogy � is k�veti a p�ld�m. Ez nem �gy t�rt�nt. Tov�bbra is engem figyelt. �n pedig majd rosszul lettem idegess�gemben. A fejemben k�pek p�r�gtek. L�ttam magamat ugyan�gy halottan, mint a gyerek az erd�ben. B�multam a padot, mikor egy kicsi pap�r cetli esett el�m. Yorura n�ztem � pedig a lev�lre mutatott. Kibontottam �s elolvastam.

Mi bajod van? �gy n�zel ki, mint, aki mindj�rt el�jul. Rosszul vagy?

K�rm�lni kezdtem a v�laszt.

Csak gyere ut�nam.

Visszadobtam a levelet �s figyeltem a reakci�j�t. � r�m n�zett �s b�lintott. A fi� m�g mindig engem n�zett.
 - �s mondd csak itt laksz a k�zelben? - k�rdezte mosolyogva, a lev�llel nem is foglakozva. Ez volt az utols� k�rd�s, amit az idegeim elb�rtak. Feltettem a kezem.
 - Tan�rn� nagyon rosszul �rzem magam. Kimehetn�k? – hadartam �s a v�laszt meg se v�rva kisiettem a teremb�l. M�g �ppen hallottam a h�tam m�g�l Yoru hangj�t.
 - Seg�tek neki – mondta gyorsan �s ut�nam j�tt. Mikor ki�rt�nk a teremb�l a szekr�nyemhez ment�nk. Ott meg�lltam �s fel� fordultam � pedig v�rakoz�an n�zett r�m. S�hajtottam �s belekezdtem.
 - Tudod..mikor az erd�ben j�rtam reggel l�ttam valamit kezdtem el nagyon halkan a f�ldet b�mulva.
 - �s...van valami k�ze ehhez a fi�hoz? – k�rdezte a l�nyegre t�rve. H�t igen � m�r csak ilyen volt.
  - Igen. Van. �…meg m�g p�r ember. Az erd�ben …meg�ltek valakit – mondtam olyan halkan, hogy �n is alig hallottam. R�n�ztem � pedig �rtetlen arccal meredt r�m.
 - Mi?! Biztosan rosszul l�ttad…
 - Nem biztosan nem. Egy fa m�g�tt �lltam t�l�k nem messze. Az a v�rcsepp az arcomon…ott cseppent r�m. Azt�n elfutottam, de az egyik�j�k �szrevett. � volt az, aki most j�tt. Fogalmam sincs mit kereshet itt, de biztosan ki akarnak ny�rni – hadartam neki.
 - H�t ez el�g durva…�s most mit akarsz tenni?..tal�n t�vedsz �s nem is � volt – mondta vigasztal� hangon, de l�ttam, hogy elhiszi amit mondok �s l�tja, hogy ez egy�ltal�n nem vicc.
 - Nem biztos vagyok benne…�s fogalmam sincs.. -
 - J� – mondta �s s�hajtott egyet. – Akkor most menny haza �s nyugodj meg. �n addig figyelem. Azt�n majd suli ut�n �rtes�telek. B�lintottam. Felvettem a kab�tom �s kimentem a sulib�l. Nem is eml�kszem, hogy mikor �r�ltem ennyire annak, hogy haza�rtem.