A sötétség szívében


Gaara elindult lefelé a lépcsőn. Orrát fojtogatta a rothadó testek, és a penész szaga. Lépett egyet, és egy reccsenés közepette lecsúszott a lépcsőn. Egy fal fogta fel az esését. Az első lépcsőforduló volt. Gaara felállt, majd leporolta a ruháját. Hirtelen hangokat hallott. Megfordult, de már semmit sem látott. A sötétség teljesen ellepte. Nem félt, mert tudta, hogy nincs mit veszítenie. Haladt tovább, de már óvatosabban. Folyamatosan hallott egy hörgő hangot. Egyre közelebb ért, de amikor megfordult, a hang elnémult, és semmit sem látott. Nem tudta, hogy mi lakik itt, de azt tudta, hogy semmi jó. Sietőre fogta. Félt. A homlokán hideg verejték vált ki. Halálfélelme volt. Ezt az imént hallott hang újbóli közeledte csak fokozta. Sietőre vette a tempót. Egy különös érzése támadt, mintha nem is evilági lények temploma lett volna. Hirtelen fényt látott. Amint a fényre kiért a hang elhallgatott. Gaara lihegett.

-            Szóval a sötétségben élnek. Akkor jobb lesz, ha körülnézek, mielőtt továbbmennék.

Gaara ekkor valami csillogót látott meg. Egy ezüstfényű penge volt az. Amint megfogta, érezte, hogy átjárja az erő. De ez az erő a pengéből származott. Gaara tett egy lépést, de hallotta a szörnyek hangját. Egy dolgot tehetett. Shukakuból benne maradt egy kevés erő. Megidézett annyi homokot, amennyit tudott, és maga mögé homok falat emelt. Így nagyobb biztonságban érezte magát. Meg a penge különös lüktetése is bizalmat adott neki. Elérkezett egy újabb lépcsősorhoz. Az utolsó lépcsőhöz.

-            Hajh – sóhajtott Gaara. – Itt kell lemennem

-            Igen. Itt kell. – mondta egy hang. – De nem fogsz.

Gaara érezte, hogy valami megtámadja a homokot hátulról. Tüskéket lövellt ki, de nem hallott semmit. Sietősre vette a tempót. Egy csonton megcsúszott, és leesett. Egy lépcsőfokkal a vége előtt. 10 méterre tőle már ott volt a tekercs, amiért jött. Gaara látta. Felállt és elgondolkodott.

„Mit akarok én csinálni? Olyan akarok lenni, mint a régi önmagam? Muszáj ezt megtennem?”

„Igen, muszáj. A falunak szüksége van egy erős vezérre. Én pedig nem vagyok az. A falu az első.”

Gaara mélyen a háta mögött húzódó sötétbe nézett, és megrémült a látottaktól. Egy enyhén sárgás fénnyel villogó szempárt vett észre, ami őt figyeli. Egy szörny volt az. Egyre közeledett. Gaara megtette az utolsó lépcsőfokot, és a szörny rávetette magát. Hatalmas morajlás… majd csend. Néma csend.