Otthon az els� dolgom volt, hogy bez�rjam az ajt�t. Ezt meg is tettem. H�romszor is, azt�n a konyh�ba mentem. F�l�ton eszembe jutott, hogy a h�t� teljesen �res.
 - Ez nem lehet igaz…. – motyogtam borzaszt� �hesen. Becsaptam a h�t�t �s a szekr�nyekhez mentem. Kinyitottam az els�t �s belen�ztem. Semmi. Kinyitottam m�g egyet. A fels� polcon megpillantottam valami kaj�ra hasonl�t� dolgot. Fel�gaskodtam �s n�mi k�szk�d�s ut�n  siker�lt lepiszk�lnom egy zacsk� chipset.
 - �lelem! – ki�ltottam boldogan �s kinyitottam. Legyek �n �l� p�lda arra, hogy igen. Val�ban a chips is meg tud romlani. Ezt a l�tv�nyt senkinek sem k�v�nom. A zacsk� tele volt z�ld, azonos�thatatlan form�j�, egykor m�g krumplinak nevezhet� darabokkal. A szaga pedig olyan volt, mintha valaki vagy valami megd�gl�tt volna benne. Fintorogtam �s kivittem a kinti kuk�ba. Nem mertem a benti szemetesbe tenni. F�ltem, hogy esetleg kim�szna bel�le. Visszat�molyogtam a lak�sba �s lehuppantam a kanap�ra. A fejem h�trahajtottam �s azon gondolkoztam, hogy mit is k�ne tennem.
 - Tal�n sz�lnom k�ne a rend�rs�gnek – gondolta, de azt�n megr�zta a fej�t.
 - Nem….nem hiszem, hogy j� �tlet, ha t�nyleg az a fi� volt az, aki most az iskol�nkba j�tt, akkor csak m�g jobban magamra harag�tan�m �ket – gondolkoztam tov�bb �s lehunytam a szemem. A telefon cs�rg�s�re riadtam fel. A fejemhez kaptam.
 - Nem kellett volna elaludnom. B�rki bej�hetett volna…. – gondoltam �s odamentem a telefonhoz �s felvettem, majd �vatosan belesz�ltam:
 - ��…ki az?
 - A walesi herceg. Szerinted ki te idi�ta? – sz�lt bele az ismer�s l�ny hang. Megk�nnyebb�lten fels�hajtottam.
 - J�l van na…Sose tudhatja az ember… - mondtam mosolyogva �s vissza�ltem a kanap�ra.
 - Sz�val mi volt a suliban? – k�rdeztem, k�zben fel�lltam �s t�lt�ttem egy poh�r vizet.
 - H���t mondtam a tan�rn�nek, hogy nagyon rosszul volt�l, ez�rt hazament�l, azt�n �ra ut�n nem tal�lod ki, hogy ki j�tt oda hozz�m – mondta �s hallottam, hogy mosolyog, k�zben dr�mai hat�ssz�netet tartott.
 - V�rj. Kital�lom. A walesi herceg? – k�rdeztem �s k�zben a sz�jamhoz emeltem a poharat.
 - Az �j di�k. Tudod, aki legyilkolta az a k�lyk�t az erd�ben – mondta lelkesen. A sz�mban l�v� vizet sug�rba k�ptem ki a konyha csemp�j�re �s k�h�g� g�rcs�t kaptam.
 - Mi? – k�h�gtem. – �s m-mit mondott?
 - H���t csak �rdekl�d�tt, hogy, hogy vagy. �n erre mondtam, hogy rosszul volt�l, ez�rt hazament�l. Erre � jobbul�st k�v�nt �s azt mondta, hogy rem�li, hogy hamarosan jobban leszel – mondta olyan hangon, minta ez lenne az �vsz�zad sztorija. �n m�r nem voltam ennyire boldog ett�l.
 - Persze, hogy min�l el�bb v�gezhessen velem – mondtam �s nekit�maszkodtam a mosogat�nak.
 - Ugyan m�r. Szerintem nem. V�gig mosolygott �s szerintem �szinte volt. Tudod, hogy �n kisz�rom, ha nem. Biztos vagy benne, hogy �t l�ttad? Olyan aranyos. ���s nekem olyan �rz�sem van, hogy bej�ssz neki. – mondta vigyorogva.
 - Nem. Biztosan � volt �s nehogy azt mondd, hogy bed�lt�l neki. Csak direkt csin�lja, hogy azt�n kiny�rhasson �s ..�s biztosan nincs igazad – kiab�ltam neki �s k�zben elpirultam. Yoru az �rz�seimmel mit sem t�r�dve belenevetett a telefonba.
 - Hmm �s szerintem neked is tetszik…csak nem akarod beismerni...
 - De – � – egy – gyil – kos – sz�tagoltam neki �s �reztem, ahogy az arcom egyre v�r�sebb lesz.
 - �s? Ett�l csak izgalmasabb lesz az eg�sz. Mellesleg Yukinea is v�gig �t n�zte szinte biztos volt, hogy r� fog hajtani. Sz�netbe v�gig vele fl�rt�lt, � meg felt�n�en nem foglalkozott vele. �llati vicces volt. M�g sose koptatt�k le ennyire l�tv�nyosan – mondta �s megint nevetett.
Ett�l valami�rt nekem is jobb kedvem lett.
 - Sz�val. Holnap. Megmondom mit fogsz csin�lni. Felveszed a legcsinibb, legkih�v�bb ruh�dat, csin�lsz valamit a hajaddal meg egy kis smink ���s a siker garant�lt – mondta mindezt olyan hangon, mintha ez lenne a vil�g legterm�szetesebb �s legegy�rtelm�bb dolga. Meg se tudtam mukkanni.
 - Yoru…utolj�ra mondom el. M�g, ha nem �lt volna meg valakit, de �gy t�rt�nt akkor sem! – mondtam, de m�g �n is meg lep�dtem azon, hogy mennyire bizonytalanul jelentettem ki ezt.
 - �s, ha igaza van? …Tal�n… - gondolkoztam el, azt�n fejbecsaptam magam. – M�gis miket gondolok?! Ez mind Yoru miatt van… - gondoltam, de tiszt�ban voltam vele, hogy ez az�rt nem teljesen igaz.
 - Aha….persze…akkor holnap tal�lkozunk �s ne feledd mit mondtam – mondta �s miel�tt ellenkezhettem volna letette a telefont. S�hajtottam egyet �s leraktam a telefonom a konyhapultra. N�ztem egy darabig �s m�g mindig Yoru szavai csengtek a f�lembe.
 - �s ha igaza van. Tal�n t�nyleg tetszem neki…�lj!... el�sz�r is ez �r�lts�g egy ilyen helyes �s gy�ny�r� fi�nak sose esne bel�m. M�sodszor pedig mi�rt �rdekel ez engem? Egy�ltal�n mi�rt gondolkozok ezen?... – gondolkoztam. – Ki kell �r�tenem a fejem – motyogtam �s elindultam a f�rd� fel�. Bementem �s levettem a ruh�im, majd be�lltam a zuhany al� �s megnyitottam a vizet. �lveztem a forr� vizet a b�r�m�n. V�gre siker�lt kicsit megnyugodnom. Mikor k�sz voltam kisz�lltam �s magamratekertem a t�r�lk�z�m �s bementem a szob�mba. A kis helyis�g ugyanolyan volt, mint, amikor reggel otthagytam. Melegs�g �s megk�nnyebb�l�s �rasztott el, mikor bel�ptem. Led�ltem az �gyra �s lehunytam a szemem. A szemem el�tt Nise arca jelent meg. A borzos, de m�g is m�v�szien elrendezett haj�val �s a gy�ny�r� z�ld szemeivel. Elmosolyodtam.
 - Tal�n nem is olyan h�lyes�g, amit Yoru mondott…. – gondoltam �s elnyomott az �lom.