4. RÉSZ
ROSSZKOR, ROSSZ HELYEN
~ Hiro

            Ruki bekísért a szobámba, búcsúzóul hosszan megölelt, és azt mondta, ha kellene valami, a másik szobában lesz.
            – Jó éjszakát! –szólt, és átment a szobájába. Idegesen lehuppantam az ágyra.
            – Istenem, miért történik ez velem?! – fogtam a fejem – Nem lehet igaz, hogy melegekkel vagyok körülvéve… - sóhajtottam, majd felálltam, hogy elmenjek fürödni. Szerencsére nem közös zuhany volt, hanem minden szobában volt külön mosdó.
            Ledobtam a földre a ruháim és beléptem a zuhanyrózsából fakadó víz alá. Lehúnytam a szemem, és hagytam, hogy a víz mindenhol érjen. Pár perc múlva végeztem is. Magamra vettem egy köntöst és kinyitottam a fürdő ajtaját. Megszédültem a látványtól.
            – Mit keresel itt Ren?! – kérdeztem és végignéztem a fiún, közben lassan az ágyam felé sétáltam és próbáltam hidegen viselkedni. De igazából féltem.
            – Téged… És szeretném megtudni, mi volt ez a telefonhívás!  - tartotta fel a mobilját. A másik kezében két energiaitalt szorongatott. Még mindig nem értettem, mit akar.
            – Nem volt eléggé érthető? – vágtam vissza.
            – Tehát lecseréltél… - morogva lehúnyta a szemét.
            – Én ne… – nem tudtam befejezni, mert Ren hirtelen az ágynak döntött. A dühtől lángoló arca vészesen közel volt.
            – Ren! Mit akarsz?! Szállj le rólam! Már vége! Nem járok veled!
            – Megtudhatnám az okát? Miben jobb nálam az a Ruki? Felelj!
            – Nem tudom, miről beszélsz! – morogtam.
            – Akarod, hogy felvilágosítsalak?! – szorította meg a csuklóim.
            – Légy oly szíves..! – mérgelődtem, mert nem esett le rögtön, hogy ez egy kétértelmű kérdés volt. De már késő… Ren a számra tapasztotta az övét és erősen csókolni kezdett, mozdulatai egyre hevesebbek lettek és nyelve végig az enyémmel körözött, miközben egyre bentebb jutott. Halkan nyögtem párat, mikor megéreztem valami különös ízt. Ijedten próbáltam ellökni magamtól Rent, de ekkor letolta a köntösöm felső részét a könyökömig , így alig bírtam mozgatni a karjaim. Olyan, mintha odakötözte volna a kezeim.
            Ren ivott. Nem is kevesett. Tisztán lehetett érezni. Miközben ezen elmélkedtem, lágyan simogatni kezdte a mellkasom, ami most nagyon jól esett. „Nem. Nem járok vele! Fenébe.. Most azonnal abba kéne hagyni!”
            – R’n… - próbáltam beszélni, de Ő nem hagyta, keze pedig egyre lentebb vándorolt. Mielőtt elérte volna az érzékeny pontom, kopogni kezdtek és kinyílt az ajtó. Egy idegen srác lépett be és amikor meglátta Rent, fölém hajolva, aki félig a két lábam között térdel és simogat, csak döbbenten pislogott. Ren is döbbenten majd dühösen nézett rá, én pedig nem is tudtam, mit mondjak. Arrébb löktem Rent, így sikerült visszahúznom magamra a köntösöm tetejét. Zavartan az új fiú felé mosolyogtam.
            – Ez itt a 207-es szoba? – kérdezte. Rennel egy idős lehetett. Úgy nézték egymást, mint két ősellenség.
            – Igen, jó helyen jársz! – csillant fel a szemem. „Ő lenne az új szobatársam?”