4. R�SZ
ROSSZKOR, ROSSZ HELYEN
~ Hiro

            Ruki bek�s�rt a szob�mba, b�cs�z�ul hosszan meg�lelt, �s azt mondta, ha kellene valami, a m�sik szob�ban lesz.
            – J� �jszak�t! –sz�lt, �s �tment a szob�j�ba. Idegesen lehuppantam az �gyra.
            – Istenem, mi�rt t�rt�nik ez velem?! – fogtam a fejem – Nem lehet igaz, hogy melegekkel vagyok k�r�lv�ve… - s�hajtottam, majd fel�lltam, hogy elmenjek f�r�dni. Szerencs�re nem k�z�s zuhany volt, hanem minden szob�ban volt k�l�n mosd�.
            Ledobtam a f�ldre a ruh�im �s bel�ptem a zuhanyr�zs�b�l fakad� v�z al�. Leh�nytam a szemem, �s hagytam, hogy a v�z mindenhol �rjen. P�r perc m�lva v�geztem is. Magamra vettem egy k�nt�st �s kinyitottam a f�rd� ajtaj�t. Megsz�d�ltem a l�tv�nyt�l.
            – Mit keresel itt Ren?! – k�rdeztem �s v�gign�ztem a fi�n, k�zben lassan az �gyam fel� s�t�ltam �s pr�b�ltam hidegen viselkedni. De igaz�b�l f�ltem.
            – T�ged… �s szeretn�m megtudni, mi volt ez a telefonh�v�s!  - tartotta fel a mobilj�t. A m�sik kez�ben k�t energiaitalt szorongatott. M�g mindig nem �rtettem, mit akar.
            – Nem volt el�gg� �rthet�? – v�gtam vissza.
            – Teh�t lecser�lt�l… - morogva leh�nyta a szem�t.
            – �n ne… – nem tudtam befejezni, mert Ren hirtelen az �gynak d�nt�tt. A d�ht�l l�ngol� arca v�szesen k�zel volt.
            – Ren! Mit akarsz?! Sz�llj le r�lam! M�r v�ge! Nem j�rok veled!
            – Megtudhatn�m az ok�t? Miben jobb n�lam az a Ruki? Felelj!
            – Nem tudom, mir�l besz�lsz! – morogtam.
            – Akarod, hogy felvil�gos�tsalak?! – szor�totta meg a csukl�im.
            – L�gy oly sz�ves..! – m�rgel�dtem, mert nem esett le r�gt�n, hogy ez egy k�t�rtelm� k�rd�s volt. De m�r k�s�… Ren a sz�mra tapasztotta az �v�t �s er�sen cs�kolni kezdett, mozdulatai egyre hevesebbek lettek �s nyelve v�gig az eny�mmel k�r�z�tt, mik�zben egyre bentebb jutott. Halkan ny�gtem p�rat, mikor meg�reztem valami k�l�n�s �zt. Ijedten pr�b�ltam ell�kni magamt�l Rent, de ekkor letolta a k�nt�s�m fels� r�sz�t a k�ny�k�mig , �gy alig b�rtam mozgatni a karjaim. Olyan, mintha odak�t�zte volna a kezeim.
            Ren ivott. Nem is kevesett. Tiszt�n lehetett �rezni. Mik�zben ezen elm�lkedtem, l�gyan simogatni kezdte a mellkasom, ami most nagyon j�l esett. „Nem. Nem j�rok vele! Fen�be.. Most azonnal abba k�ne hagyni!”
            – R’n… - pr�b�ltam besz�lni, de � nem hagyta, keze pedig egyre lentebb v�ndorolt. Miel�tt el�rte volna az �rz�keny pontom, kopogni kezdtek �s kiny�lt az ajt�. Egy idegen sr�c l�pett be �s amikor megl�tta Rent, f�l�m hajolva, aki f�lig a k�t l�bam k�z�tt t�rdel �s simogat, csak d�bbenten pislogott. Ren is d�bbenten majd d�h�sen n�zett r�, �n pedig nem is tudtam, mit mondjak. Arr�bb l�ktem Rent, �gy siker�lt visszah�znom magamra a k�nt�s�m tetej�t. Zavartan az �j fi� fel� mosolyogtam.
            – Ez itt a 207-es szoba? – k�rdezte. Rennel egy id�s lehetett. �gy n�zt�k egym�st, mint k�t �sellens�g.
            – Igen, j� helyen j�rsz! – csillant fel a szemem. „� lenne az �j szobat�rsam?”