3. R�SZ
BONYODALMAK
~ Hiro

            �pp a b�rban voltam. Ruki is ott volt, az �j szomsz�dom a koliban. Od�bb h�vott a b�rpult mell� besz�lgetni. Azt mondta, menj�nk a lelt�rba, mert t�l nagy a zaj. K�vettem.
            – Hiro… – kezdte, mikor bez�r�dott az ajt� – Mit gondolsz r�lam? – k�rdezte �szint�n.
            – ��h… H�t kedves �s meg�rt� vagy.. meg po�nos – sz�ltam mosolyogva. Halv�nyan, de � is elmosolyodott.
            – �s mit gondolsz Renr�l? – leblokkoltam. „Mi�rt k�rdezi?”
            – H�t.. laza, magabiztos, nagymen� sr�c…
            – Hiro! – sz�lt �lesen Ruki �s megr�zta a v�llaim.
            – Hm?
            – �n… – valamit mondani akart – Mi�rt? Mi�rt nem veszed �szre, hogy Ren kihaszn�l?!
            Csak �lltam �s mereven b�multam. „Micsoda?! Ezt nem �rtem. Ren �s �n titokban j�tt�nk �ssze. B�r Ruki a k�zeli bar�tom, de honnan tud r�lunk? �s mi az, hogy Ren kihaszn�l?”
            – Ezt meg.. Honnan veszed? – k�rdeztem d�bbenten.
            – Figyelj j�l! Elmondom az eg�szet… – kezdte – Este volt. �pp egy kaj�ld�b�l h�ztam vissza a koliba. M�g�tt�k haladtam. Pontosabban Ren, Naoki �s Nowaki m�g�tt. Hangosan nevettek valamin. Azt�n Ren kivette a cigit a sz�j�b�l �s azt mondta: „Heh, nade komolyan… Annyira szeret engem, teljesen bel�m esett… Jaj, eml�keztek a kis Shinre?! � is folyton r�makaszkodott. �di-b�di kis szobat�rs lett bel�le. Azok az �lmatlan �jszak�k… Eddig Hiro tetszik a legjobban. Akartok fogadni?” Ezut�n eg�szen a koll�giumig r�h�gtek �s mocskos dolgokr�l besz�ltek. �n mondom, Hiro, szabadulj meg ett�l az alakt�l! – n�zett agg�d� arccal.
            Teljesen led�bbentett a h�r. Olyan m�rges voltam, hogy r�gt�n felh�vtam Rent.
            > Szia Hiro, na megj�tt�l?<
            – Rohadj meg, ahol vagy, te bunk� paraszt! V�ge! J� �jszak�t! – ord�tottam d�h�mben �s lecsaptam a mobilom. Ruki r�m�lt fejjel b�mult. Fura �rz�s, amikor n�lam id�sebbek �gy n�znek.
            – Ez.. kegyetlen volt – mondta. �rtetlen�l pislogtam. „Hiszen � vett r�, hogy csin�ljam ezt…” – Hiro? – elford�totta a fej�t.
            – Tess�k?
            – Tudod, �n semmit nem k�rek, csak egy dolgot… M�r r�g�ta ’ismerlek’. Sokszor l�ttalak az utc�kon, a b�rban, a parkban. Csak �gy v�latlen�l. �s v�letlen�l pont a te szob�d mell� ker�ltem… �s lehet, hogy ez az eg�sz nem csak v�letlen. Hiro, �n.. szeretlek. De t�nyleg.
            �jra leblokkoltam. „Nem. Nem hiszem el…” Majdnem el�jultam. Ez kicsit m�r sok volt…
            – Hiro, �n nem er�ltetlek semmire. De tudni akarom az igazat – �n a falhoz h�tr�ltam, � pedig megt�masztotta a kez�t. �szint�n n�zett r�m – �rzel valamit ir�ntam? – k�rdezte, majd a feje lassan k�zel�tett. „De �n…” �n is k�zelebb hajoltam. Szinte egyszerre �rtek �ssze az ajkaink. A cs�k egyre gyorsabb �s szenved�lyesebb lett. Alig b�rtam abbahagyni.
            – Mmh.. Hiro. Szeretlek. De mostm�r menj�nk… - n�zett r�m vigyorogva.
            – ��h.. – kezdtem zavartan.
            – �, persze, mi nem j�runk.. Gomen’ csak bele�ltem magam.
            – Iz�, semmi gond.. Tudod, te nagyon j�fej vagy – mosolyogtam r�, azzal elindultunk.