Sötét Hajnal

Napok teltek el, de Yakaho állapota csak súlyosbodott. Testében méreg keringett, amire nem találtak gyógymódot. Naruto minden éjszakát a kórháztetőn töltött, álmatlanul. Az összes éjszaka ugyanolyan volt. Meleg, szélcsendes. Nyár vége felé járt az idő. Naruto most is, mint mindig a kórház körül őrködött.

-         Gyógyulj meg, barátom – suttogta, miközben barátját nézte – kérlek, gyógyulj meg…

Nem is törődött az éjszakai látogatóval, aki Konoha védelmi rendszerét kijátszva egyenesen a kórház felé tartott. Naruto csak akkor vette észre, csak mikor már az ablak előtt állt.

-         Nem számítottam, hogy itt talállak – mondta egy hang, Naruto háta mögött

-         Huh? – ugrott hátra a fiú – Ki vagy te?

-         Azt nem szükséges tudnod... Egy futár vagyok a Kageyashi klántól… Ha meg akarod menteni a barátod életét, azt javaslom, hogy hallgass meg!

Naruto nem felet, csak ökölbe szorított a kezét, és a férfi szemébe nézett. Szinte szikrázott a sötétben.

-         Nem azért jöttem, hogy harcoljak. Az üzenet a következő. Mivel elintéztétek klánunk vezetőjét, a fiát neveztük ki. Ő pedig úgy döntött, hogy nem meg fogja bosszulni apja halálát. Ezért hát azt akarja, hogy jelenj meg előtte és felelj a tetteidért.

-         A tetteimért… - suttogta a fiú

-         A tetteidért, miszerint megölted az apját – mondta a másik személy egyre bosszúsabb hangon. – Három nap múlva, pirkadatkor. Pirkadatkor találkozz vele a tenger mentén. Egy hajó fog rád várni ott.

-         És ha nem megyek?

-         Akkor a barátod meghal – mondta, majd egy gúnyos mosoly jelent meg az arcán – Nos?

-         Te szemét – kiáltotta, majd a torkának ugrott, és kiestek az ablakon

Összetört üvegszilánkok hullottak le mellettük, majd ahogy földet értek Naruto szorítása összeroppantotta a ninja torkát.

-         Ugye nem arra gondolsz, hogy megteszed? – kérdezte egy ismerős hang – Naruto…

-         Kakashi-sensei? – kérdezte meglepődötten – Ön mit keres itt?

-         Naruto… mindent hallottam. Ne tedd. Csak át akarnak verni, hogy megölhessenek.

-         De… De sensei! Nem hagyhatom meghalni Yakahot. Ha ez az egy esély van arra, hogy megmentsem, akkor én nem szalasztom el – mondta miközben látszott az arcán, hogy nem viccel

-         De ha elhagyod a falut, akkor te is szökött ninjává válsz, akárcsak Sasuke. Ismered a szabályokat.

-         Akik megszegik a szabályokat, söpredéknek nevezik! – kiáltotta Naruto egyenesen mestere arcába – De, akik cserbenhagyják a barátaikat, azok még rosszabbak!

Kakashi, amint meghallotta a szavakat ledöbbent. Ahogy nézte Narutot Obitot vélte látni. Elengedte Naruto vállát. És a fiú már el is viharzott…

-         Naruto… te… - mondta dermedten, majd elindult a maga dolgára

Naruto elérkezett a lakására, bevágta maga mögött az ajtót és leült az ágyára.

-         A rohadt életbe! – kiáltotta, majd hozzávágta a párnáját a szemben lévő falhoz – Nem és nem! Nem fogom hagyni!

Azzal próbált megnyugodni.

-         Először Sasuke, majd Ero-sennin, és most… - hangja sírásba csuklott – Nem, nem fogom!

Mondta, miközben elmorzsolt egy könnycseppet. Összepakolt mindent, ami kellhet neki. Egy utolsó látogatást tett még a kórházban, majd éppen távozott volna, amikor egy hang megszólította:

-         Naruto… Ne tedd! Kérlek… - Yakaho volt az, ám a hangja más volt, mint általában – Nem tudom, hogy mit akarnak tőled, de ne tégy semmit se kockára értem. Kérlek… - nem volt ereje többet beszélni, de még csak a szemében megcsillanó könnycsepp letörlésére se

Naruto szeme könnyes lett, ahogy nézte barátját.

-         Nem fogom hagyni, hogy meghalja – erőltetett egy mosolyt az arcára a fiú – azt nem…

Ahogy kimondta távozott a kórházból, és egyenesen a tengerpartnak vette az irányt.

-         Sajnálom, Kakashi-sensei, Sakura-chan, Yakaho… Sajnálom – mondta, majd Konoha falairól egy utolsó pillantást vetett a falura

-         Naruto… - sóhajtott Yakaho – Kérlek, ne tedd…